a Homevet az állatorvos házhoz megy blogja
Az állatok egyedi azonosítása sok szempontból fontos dolog volt régen is, és az ma is. Haszonállatoknál a gazdák már évszázadok óta használnak valamilyen eljárást arra, hogy a saját állataikat megjelöljék. Ebből a célból legtöbbször tüzes vassal bélyegezték meg azokat, vagy az elmúlt évszázadban például sok állat fülébe bilétát raktak. A kedvtelésből tartott állatok egyedi azonosítása azonban sokáig csak a fajtatiszta kutyák kiváltsága volt. A fajtatiszta kutyákat a tenyésztő szervezetek tetoválási szám alapján regisztrálták. A keverék kutyák azonban semmiféle azonosítóval nem rendelkeztek, így ha például külföldre utaztak a gazdival, akkor a hatósági állatorvosi igazolásban egy hozzávetőleges leírással azonosították a kutyát.
Mikrochipes azonosítás
A mikrochip feltalálása az, ami a XXI. Század elején alapjaiban megváltoztatja az állatok egyedi azonosításának rendszerét. A mikrochip adta lehetőség azonban önmagában semmit nem ér, annak használatát szorgalmazni szükséges, vagy kötelezővé kell azt tenni, főleg azért, mert bár mikrochipeket már több mint 10 éve használnak szerte a világon, elterjedésük eddig korlátozott volt csak.
Ezt a folyamatot Európában felgyorsította az Európai Unió, amely a jövőben két területen teszi kötelezővé a mikrochip használatát: az állatok utaztatásánál, és a tenyésztésben. A türelmi időben egyedi azonosítóként elfogadják még a jól olvasható tetoválást, de annak hiányában már most is csak mikrochipet lehet alkalmazni.
A leghasznosabb funkció
Mikrochipet ma sokféle okkal és indokkal lehet használni, azonban kétségtelen tény, hogy ezek között a leghasznosabb – és egyben a leglátványosabb – az elkóborolt, elveszett állatok mielőbbi hazajuttatása. Sokan még nem is tudják, hogy egy mikrochippel rendelkező, megfelelően regisztrált kutyáról optimális esetben a megtalálást követően 5-10 perc alatt kideríthető, hogy ki a gazdája! Aki még nem veszített el kutyát, az nem tudja, mivel is jár az! Az idegeskedés, a kutya keresésére fordított idő és pénz, és nem utolsó sorban az, amit a kutya ez alatt átél – csavargás, éhezés, félelem, fagyoskodás, menhelyen, gyepmesteri telepen töltött idő, összeszedett betegségek, sérülések – megspórolható egy pár ezer forintos eszközzel, ami nem más, mint a mikrochip és annak regisztrációja (lásd további menüpontok).
A mikrochip
A mikrochip egy rizsszem méretű eszköz, melyet egy első látásra hatalmasnak tűnő, injekciós tű-szerű eszközzel az állat bőre alá ültetnek be. A parányi, szövetbarát kapszulába egy antenna, és egy mikrochip van beépítve, mely egy 15 számjegyből álló egyedi kódot tárol. A mikrochip sem energiaforrást, sem mozgó alkatrész nem tartalmaz, ezért a meghibásodása kizárható.
A kapszula anyaga nem vált ki az állat szervezetében ellenreakciót, így az a beültetés helyén – ez Európában a nyak bal oldala – szépen megtapad. Fontos tudnivaló, hogy a mikrochip önmagában nem sugároz jeleket, csak egy speciális leolvasó rádiójeleire válaszolva adja vissza a benne tárolt számsort. Mivel a mikrochip nem sugároz jeleket, így a tévhittel ellentétben nem is alkalmas az eb aktuális tartózkodási helyének a meghatározására! A leolvasó is csak néhány centiméteres távolságból tud kapcsolatot teremteni a beültetett chippel, így attól sem kell tartani, hogy az áruházi lopásgátló kapuk követnék az eb mozgását.
A mikrochip beültetése egy fájdalommentes, 2 perces procedúra, amelyet azonban csak az arra felhatalmazott állatorvos végezhet el. A Magyar Állatorvosi Kamara részletesen szabályozza a mikrochip beültetését, lépésről lépésre meghatározva azokat a tennivalókat, amelyeket az állatorvosoknak el kell végezniük, mielőtt a mikrochipet behelyeznék a helyére.
Nem káros-e?
Időről-időre megjelennek olyan hírek, amelyek igyekeznek felhívni a figyelmet azokra a potenciálisan káros hatásokra és lehetőségekre, amelyek a szervezetbe behelyezett idegen anyagok – így akár a mikrochipek – hatására kialakulhatnak. Ezek a beszámolók azonban minden esetben olyan esetekről szólnak, amikor egy-egy állat szervezetében a mikrochip helye körül találtak rosszindulatú folyamatokat. A szerzők azonban minden esetben nagyon óvatosan fogalmaznak, és eddig még nem nagyon merték konkrétan összefüggésbe hozni a mikrochipeket a tapasztalt elváltozásokkal. Kijelenthető, hogy a mikrochipek használata igen biztonságosnak tekinthető! Több tízezer behelyezett mikrochipre jut csak egy-egy problémás eset, de ezeknél sem bizonyítható egyértelműen a chip káros hatása
Adatbázisok
A mikrochip csak egy drága piercing lenne az állatokban, ha nem lennének adatbázisok, amelyekben a chipben tárolt 15 jegyű számhoz hozzárendelik az állat és a tulajdonos adatait, és ahol ezek az adatok hozzáférhetőek. Szerencsésebb országokban egyetlen, központi, online adatbázis létezik. Sajnos, mi nem tartozunk még ezek közé! Magyarországon ugyanis a mikrochip regisztráció jelenleg még nincs megfelelően szabályozva. Az elmúlt évtizedben behelyezett mikrochipek legtöbbjét – főleg a ’90-es években – a gyártók és forgalmazók felkérésére az Országos Állategészségügyi Intézetben regisztrálták, ahol egy mai szemmel nézve kezdetlegesnek nevezhető rendszerben kezelték az oda beérkezett adatokat. Ennek nagy hátránya volt (és ma is az), hogy onnan adatokat csak eléggé körülményesen és hosszadalmasan lehetett megkapni, valamint nem volt biztosított az időközben megváltozott adatok megfelelő módosítása. Ténykérdés, hogy a mikrochipes megjelölés hazai elterjedését ez a nehézkes és bürokratikus hozzáférés is jelentősen hátráltatta. Ezen a helyzeten sokat segített a Magyar Állatorvosi Kamara 2005-ben létrehozott PETVETDATA adatbázisa, amely ma az egyetlen jelentős, internetes úton bármikor elérhető rendszer, amelyben ma már a hazai mikrochipes regisztrációk döntő többsége megtalálható.
Fontos információ: a Petvetdata adatbázis, bár tartalmazza a regisztrált tulajdonosi adatokat, NEM “tulajdoni lap”, NEM tulajdonjogi igazolás! Az itt feltüntetett adatok senkit nem jogosítanak fel egy-egy állat tulajdonosi viszonyainak igazolására, vagy a tulajdonjog bizonyítására.